Érd ek

Vágytam iszonyúan arra, hogy szerelmes legyek. De még inkább, hogy engem szeressenek. Úgy gondoltam 3 év szingliség bőven elég volt nekem. Élveztem minden percét, hisz hosszú idő után kiszabadultam és repülni vágytam.
Aztán elegem lett a repdesésből, a bulikból, a magányos estékből.
Konkrét elképzelésem volt a jelöltnek milyennek kell lennie. Értem ez alatt: kor, magasság, és ilyenek.
Kértem. Könyörögtem. Rimánkodtam az ég felé, hogy most aztán küldjenek egyet de izibe.
Nem történt semmi.
Faggattam a kártyát, kutattam az álmokat. Kerestem mindenütt. Szépen lassan bele is őrültem.
Igen. Az utcán sétálva elérkezett a pillanat amikor azt éreztem, ilyen az amikor valaki megbolondul. Pánikba estem.
Psziché nénihez mentem. Okosan, ügyesen felírt egy bogyót nekem. Naná, hogy nem szedtem. Szorgalmasan jártam hozzá, mígnem rákérdezett , hogy hat a gyógyszer. Bevallottam nem szedem. Azzal a lendülettel rúgott ki a rendelőjéből.
Hazafelé ballagva a decemberi hidegben felszívtam magam. (Ezósoknak: nos vagy a magasabb énem ereszkedett halló távolságba, vagy az őrangyalom rázott meg. ) A lényeg, hogy diskurzust folytattam saját magammal a Moszkva tértől a Nyugatiig. Mindezt magassarkúban, hogy érezzem a törődést.  
Közeledett a karácsony. Nem volt kedvem elutazni, így a családomat csábítottam fel picuri lakásomba karácsonyozni.
Szenteste ott feküdt az ágyon nevetgélve a két testvérem a sógorom anyukám és apukám. Az ölemben dorombolt hű társam Orion Rettenet Minipuma a MACSKA.
Végignéztem magunkon. Képtelen voltam letörölni a vigyort az arcomról. Olyan boldog mint akkor abban a pillanatban talán soha nem voltam.
Nem számított semmi más, csak az, hogy együtt vagyunk mi heten.
Nem számított hogy a pénztárcámban egy ötezres volt fizetésig. Nem számított, hogy évek óta nem ölelt meg senki szerelemmel. Nem számított a sok imával, kártyával, meditációval és még ki tudja mivel eltelt óra. Nem számított semmi más, csak mi.
Akkor és ott hálát adtam tényleg és őszintén Istennek, hogy itt vagyunk egymásnak.
Szeretlek titeket. Mondtam nekik. Ők csak rámnevettek, majd beszélgettünk tovább és néztük a Legyetek jók ha tudtok című filmet.

Másnap hazamentek.

Január 1-én pedig nemes egyszerűséggel besétált az ajtómon egy fiú.
Nem olyan mint amilyet elképzeltem, nem délceg jegenye, lova aztán végképp nincs, csak egy kutyája, és problémái. De szeret és én szeretem.

Egy hónapja költöztünk össze.