Minden családban vannak legendák, a család tagok aranyköpéseiről, vagy szituációkról amit idegenek nem értenek, nekünk meg elég egy szó vagy mondat, és máris hangosan röhögünk.
Ilyen van a mi családunkban is jócskán. Az egyik kedvencem Karácsonyhoz kapcsolódik.
Sok sok évvel ezelőtt amikor még gyerekek voltunk valamilyen apropóból elutaztunk a nagyszüleimhez karácsony előtt. Szent nap, vagyis december 24.-én érkeztünk vissza csomagokkal és jó sok kajával megpakolva a nagyitól. Abban az időben vidéken ha nem volt kerted akkor december 24.-én már sehol nem lehetett fenyőt kapni. Apu elindult valamikor délelőtt, hogy Ő most aztán isten bizony, szerez valahonnan egy fenyőt, mert micsoda dolog, hogy a karácsony, karácsonyfa nélkül legyen megtartva. Telt múlt az idő, mi már kipakoltuk a bőröndöket, megterítettünk, az étel meleg volt, a tévében Jézus élete ment, húzták az angyalok a csengettyűket. A karácsonyfa díszek szépen elővéve tornyosultak a szoba közepén. Lassan besötétedett apu sehol. Kissé izgultunk, hogy talán kivágta a város főterének legnagyobb fáját miközben elkapták, és most a fogdán várja a bejglit, amikor hazaért apám az arcán boldog mosollyal. " Hoztam fát! Felkiáltással becipelt egy valóban jelentős méretű fenyőt.
Kissé gyanús volt a dolog már akkor mert valahogy a színe nem az a megszokott sötét zöld fenyőszín volt, hanem néhány árnyalattal haloványabb. De örültünk neki.
Hamar fel is állította a szobában, majd győztes mosollyal levágta az ágakat összekötő madzagot.
Ebben a szent pillanatban a fa teljes pompájában kibontakozott......volna ha lett volna neki ilyenje. De a fa nem volt sem fenyő formájú, sem szépségű. Néhány kóbor össze-vissza álló ág, rajtuk itt ott kopasz foltok, mert hiányzott a tűlevél. Az egyik oldalon pl az ágak hiányoztak...
Apu büszkén szemlélte a fát, anyu sírógörcsöt kapott majdnem, de erős asszony, és csak azért sem sírt, mi gyerekek, pedig nem szóltunk semmit. Tulajdonképpen döbbent csend volt.
Anyukám ennyit mondott: De Jani........ezt viszont olyan jelentőségteljesen, hogy apu kivonult a konyhába rágyújtani ( akkor még dohányzott).
Sarokfenyő.....rikkantott fel anyám.-Gyerekek mennyi díszünk van?- kérdezte anyu.
-Sok.-válaszoltuk kórusban.
- Na, akkor mindet a fára. Adta ki anyám az utasítást majd kivonult Ő is apám után a konyhába.
Én akkor kissé sajnáltam apámat, mert anyám hátán látszott, most leszedi a keresztvizet róla. Csendben dolgoztunk Hajnalka hugommal, és közben hallgatóztunk mi történhet odakinn.
De semmi.
Minden díszt felraktunk, néha anyu vagy apu bejött megszemlélte a művet. Mikor készen lettünk kitört a vacsora. Majd az ajándék osztás.
Majd a sütizés a fa mellett a szobába.
Mindez halk beszélgetés örömködés és hangos ózások közepette. ( Ózás: hangos sóhaj szerű hang, ami a finom kajának és az ajándékoknak szólt)
Néztük, néztük a fát jobbról is meg balról is. Majd anyám megszólalt. -Istenem de rondaaaa....
-Az ronda. Ismerte el apám.- de szerezz te karácsonykor szebbet.
- Viszont sok rajta a dísz.- válaszolta anyám.
-Ez a fa egyetlen előnye.- mondta apám.
Majd összevigyorogtunk.
Meg hangosan is röhögtünk.
Azóta minden karácsonykor felemlegetjük a történetet.
Boldog karácsonyt mindenkinek :D
